Az alábbiakban szeretnék írni az eszközökről, amiket én használok. Habár személyes preferencia kinek mi áll a kezére, azért a minőségre nem árt odafigyelni. Előfordult már velem, hogy a papír, amiről több művész is ódákat zengett, végül valahol a szekrény alján végezte, mert képtelen voltam rajta dolgozni, nem tetszett a textúrája, nem tetszett, ahogy a ceruzát magába fogta. Az azonban elmondható, hogy csak minőségi kellékekkel lesz minőségi végeredmény. Ahogy így van a főzéssel, az építkezéssel, nem várható, hogy az alapanyagokon spórolva valami fantasztikus végeredményt kapjunk.
Sokat látom, hogy kezdőknek rosszabb minőségű termékeket ajánlanak, mondván „elég az”. Én ezzel nem értek egyet, mert ha kezdődként nem tapasztalja meg az ember, mikre képes egy adott eszköz, hamar elmegy a kedve a gyakorlástól, hiszen egy silány minőségű terméknek korlátoltak a határai. Az én rajzaim sem így néznének ki, ha a legolcsóbb ceruzákat venném. Ugyanez a helyzet a papírral is. Nyilván ki kell tapasztalni mindent, mert a művész kategóriájú eszközök közt is vannak különbségek, nekem sem vált be az, ami másoknak. Rengeteget írhatnék a piacon lévő ceruzákról, de inkább csak arról fogok, amit én használok és szeretek. Kezdőknek inkább azt tanácsolnám, hogy vegyenek minőségi kellékeket, de azokat kisebb szettben. Nem kell azonnal megvenni mindenből a legnagyobb kiszerelést, egy 24-es vagy egy 36-os készlettel már nagyon szép munkákat lehet készíteni.
Az én első komoly ceruzakészletem egy 36 darabos Faber Castell Polychromos volt, 2015-ben. Később egy-egy darabot vásároltam különböző márkákból, hogy lássam, mivel tudok szépen dolgozni. Nagyon sokat olvastam a témában, így bátran megosztom a tapasztalataimat. Így alakult ki mára egy stabil állományom.
Ceruzák
Manapság rengeteg márka kínál fényálló, minőségi ceruzákat. Számomra ez a legfontosabb, hogy a rajzaim kiállják az idő próbáját. Nem használok olyan ceruzákat, aminek nincs magas, fényálló kategóriája. Minden ceruzán máshogy jelölik, erre majd kitérek a márkák bemutatásánál. Habár vannak olaj és wax alapú ceruzák, én inkább puha és keménység szerint különböztetem meg, hisz ez számít. Nevezhetjük akárminek, a lényeg, milyen vele dolgozni, mennyire puha, maszatos vagy kemény. Így igyekszem egy gyakorlatias bemutatót írni, nélkülözve a sablont.
Faber Castell Polychromos
A készletem alapját képezi ez a márka. Ha csak most kezdenéd a színes ceruzával való rajzolást, vagy jobban elmerülnél, de nem tudod merre, akár kezdő vagy, akár régóta rajzolsz, ez egy „alap-darab” nálam. Nem túl kemény, nem túl puha, könnyen faragható, nem törik. A fényállóságot csillagokkal jelölik, 3 csillag a maximum, az 1 a minimum, de talán 1-2 darab ilyen található benne. Én ezeket használom, mert olyan sok réteget viszek fel egy rajzra, hogy elenyésző az a mennyiség, amennyi a papíron van az 1 csillagos ceruzákból, a többihez képest. 120-as készlet a maximum. Ha valami negatívat kellene róla mondanom, az lenne, hogy nincs túl sok világos, pasztellos színárnyalat. Ez minden rajzom alapja, és a részleteknél is hasznát veszem.
Carandache Luminance
A piac legdrágább ceruzája. És a legjobb is. Teljesen fényállóak. Összesen 100 szín létezik belőle, és ez az egyetlen hibája, ebből nem lenne elég 200 sem, annyira fantasztikus. Ez egy kifejezetten puha ceruza, nagyon jó a színek összemosására. Erre azt mondom, hogy valóban nem kell kezdőként beruházni egy ilyen készletre, de csak az ára miatt. Ha nem sajnálod rá a pénzt, nem fogsz benne csalódni, de azért kell mellé valamilyen kemény ceruza, a részletek kidolgozása miatt. Ami lehet a következő akár.
Carandache Pablo
Ugyanaz a svájci márka készlete. Színeiben hasonló, de létezik 120-as készlet. Ez a legkeményebb ceruzám. Ez egy igen megosztó ceruza a rajzosok körében, sokan szeretik, sokan pedig nem. Én az előbbiek közé tartozom, remek vele részleteket kidolgozni a keménysége miatt, de színek összemosására nem igazán jó. Erre a márkára azt mondom, ki kell próbálni, vagy tetszik, vagy nem, tényleg ízlés kérdése. Én csak az utóbbi években kezdtem el vásárolni, főleg a világos és szürke árnyalatai miatt, mert azok egyedülállóak, semelyik más készletben nincsenek ilyen szép, világos és szürke árnyalatok.
Derwent Lightfast
Az angol márka válasza a Luminance-ra, legegyszerűbben így tudnám megfogalmazni saját szavaimmal. Szinte teljesen ugyanaz, puhaságban, minőségben és fényállóságban. Ebből nincs meg a készletem, azonban van pár árnyalata, amelyet sehol máshol nem találtam. Például a sötét lilák és a világos kék (Arctic).
Derwent Coloursoft
Szintén egy nagyon puha ceruza, de ezen készletből elég sok ceruza nem jó fényállóságú, így csak néhány, nekem tetsző és magas fényállóságú színt vettem meg.
Derwent Drawing
Ez már egy kissé talán túl puha is. Korábban megvolt a teljes 24-es készlet, de manapság már csak kevés színt használok. Kell, hogy legyenek puha ceruzák, de ez már a majdnem kezelhetetlen kategória nekem. Sokat használtam, de ahogy a rajzstílusom változott, jobban dolgozok az olyan ceruzákkal, amik valamivel keményebbek. De érdemes kipróbálni, a legnagyobb kiszerelése 24 darab. Én évekig használtam, néhány árnyalatát pedig fogom is, de leginkább a színe miatt.
Fehér és fekete ceruzák
Erről külön szeretnék szólni, mert fontosak. Én a fehárből a Luminance-ot, feketéből a Polychromost használom. Érdemes ezekből többet venni, mert jobban fogy. Én legalábbis nagyon sok feketét használok. A fehér pedig a fényekhez való. Azért ezt a típust választottam, mert még egy sötét alapon is látható ez a fehér.
Ezeken kívül is léteznek minőségi ceruzák, lehet, hogy neked valami olyan válik be, ami nekem nem állt kezemre. Ki kell kísérletezni, de azt gondolom, hogy a Polychromost ne hagyd ki. És ha neked is fontos, hogy időt állóak legyenek a munkáid, olyan márkát válassz, ami magas fényállósággal rendelkezik.
Papír
A másik, ami éppen olyan fontos, a papírok kérdése. Ebből rengetegszer futottam lékre, rengeteg papírt kipróbáltam. Most már többet nem kísérletezek, úgy érzem megtaláltam a számomra tökéleteset. Rögtön kettő is van. Megmondom, őszintén a vásárlási döntésemet az határozza meg, hogy éppen melyik márka van leárazva. Mert minőségben mindkettő verhetetlen. Sokféle méretben lehet kapni őket, én, mivel nagyméretbe rajzolom, 10 méteres tekercsben veszem, és magam vágom méretre. Clairefontaine Aquarellpapier FONTAINE 300 g/m² Satin és ARCHES® Aquarell- Aquarellpapier 300 g/m² Satin. Mindkettő hot pressed, azaz melegen préselt. Ennek a textúrája nem olyan barázdált, mint a hidegen préselt vízfestékpapíroknak. Kell, hogy egy papírnak legyen textúrája, hogy be tudja fogadni a sok részletet, de valahol középúton an az igazság. A túl sima felület nem enged magába sok réteget, a túl textúráltnak pedig sosem elég.
Habár én már csak ezt a kettőt használom, bemutatnék még pár érdekes papírt, amit érdemes lehet kipróbálni.
Clairfontaine Pastelmat: Ez egy pasztellpapír, de kartonszerű. Vastag és erősen textúrált, talán a dörzsi papírra emlékeztet a tapintása, és szó szerint eszi a ceruzákat, nem egy tiszta munka vele dolgozni, azonban nagyon gyönyörű képeket lehet vele alkotni, rengeteg réteget fel lehet rá vinni, és akár világossal is rá lehet húzni a sötét részekre, tehát ez kárpótol. Én azért nem használom, mert számomra túl poros, ahogy a textúrált papír szinte felmorzsolja a ceruzákat, de a végeredmény biztosan különleges lesz. Állatportrékhoz kifejezetten ajánlatos, mert szinte korlátlan mennyiségű réteget fel lehet vele vinni.
ARCHES® Aquarell- Aquarellpapier Satin 640 g/m²: Ez ugyanaz, mint amit én használok, csak épp dupla vastagságú papír. Nagyon szeretem, mivel elég vastag papír, nem gyűrődik. Az egyetlen ok, hogy nem használom, az ára. Ceruzarajzosként nem kell ennyire vastag papír, ezek ugyebár akvarellhez készültek. Nem éri meg ennyivel többet fizetni, mert az eredményt tekintve nem lesznek szebbek a munkáim, mint a 300 g/m² esetében.
Faragók
Használok egy sima kézi faragót, egy manuális tekerőset és egy elektromosat. Utóbbi életem egyik legjobb döntése volt, csak beledugom a ceruzát egy hegyesre faragja. Mivel a realisztikus rajzhoz mindig hegyes ceruza kell, igazán csuklókímélő egy ilyen szerkezet beszerzése. Emellett, az igazán kicsi ceruzákból szikével hozom elő az utolsó lépéseket.
Ceruza hosszabbítók
Egy idő után a ceruzák túl rövidek ahhoz, hogy kényelmesen megfogjam, de túl hosszúak (és drágák) ahhoz, hogy itt megváljak tőle. Így jön a képbe a ceruzahosszabbító, egy olcsó eszköz, amivel szinte milliméteres méretig ki lehet sajtolni a ceruzákat. A legolcsóbbakat vettem meg, de a Derwent hosszabbítóit is használom, hiszen a vastag ceruzák csak ebbe férnek bele. (Minden Derwent és Luminance).
Radírok és Szikék
Az egyszerű radíron kívül, a részletekhez én elektromos radírt használok. Kihagyhatatlan a részletekhez. Léteznek ceruza jellegű radírok, de azzal nem lehet ilyen szépen kiradírozni a részleteket. Ha teheted, a vékonyabb típust vedd, adnak hozzá vastag fejet is, és a radír fejek pótolhatóak. És bár nem radír, a ceruzaréteg eltűntetéséhez a képen látható szikét használom. De vigyázz milyen szögben közelíted a papírt, nehogy megvágd. Inkább úgymond lekaparni szoktam vele a felvitt ceruzarétegeket. Hajszálakhoz elengedhetetlen.
Ragasztószalag
Mivel én fehér háttérrel hagyom a rajzaim, meg kell védeni a ceruzaportól. És a kezeimet a radírozástól. Egyszerű, háztartási boltban beszerezhető papírragasztót használok, és sima papírral fedem be. A végén pedig hajszárítóval felmelegítve simán lehúzható. Észrevettem, hogy egyes papírokhoz nem szükséges ez sem, egyszerűen elválik, de volt már, hogy így szakítottam el papírt. Így aztán biztosra megyek, és ha marad valami, radírral megoldható.
Fixatív spray
Mindenkit szeretnék megkérni, hogy ne fújja le hajlakkal az elkészült rajzot. Erre a barbár módszerre az iskolában tanítottak, de semmi jó nem származik belőle. Nem fixálja le, de cserébe a színeket megsárgíthatja és eldeformálhatja. Erre nincs preferencia, én pasztellekhez valót szoktam venni. Egyrészt védi, másrészt kissé élénkíti is a rajzot.
Fehér akrilfilc
A szemek fehérjéhez használom, és a hófehér apró részletekhez. Ha már sokat dolgoztam egy rajzon, nem fogja be a rajzot, ilyenkor a fixáló lefújása és megszárítása után szoktam felvinni, majd újabb fixatív réteg, és kész is.
És legvégül:
türelem. Azt gondolom, nem lehet elbagatelizálni a jó minőségű alapanyagok kérdését, de mindennek az alapja a kitartás és a gyakorlás. Ezek nélkül, meglehet az összes ceruzád, semmire nem mész vele. De kitartással, szeretettel és akár egy kisebb készlettel is képes leszel csodákra.
